„Fényes égbolt” szigete
Ez a sziget volt a bázisunk öt hónapig 2012 júniusától, inkább kényszerből mint szabad akaratból.. Hawaiiról indulva a Társaság-szigetek felé több sérülés is érte a hajót (és a lelkünket) a folyamatos viharoknak köszönhetően, majd közel 250 tengeri mérföldre Raiateától egy szép napsütéses reggelen kitört az árbócunk, magával rántva az egész vitorlázatot. Szerencsések voltunk, senki nem sérült meg, és a hajótestben sem esett nagyobb kár, mint pár karcolás. Kb. egy óra alatt sikerült az összes, az árbócot tartó acél- és egyéb kötélzetet elvágni és szomorúan nézni ahogy lassan süllyed alá a 3000m mélységbe. Az egyik vitorlázásban nem igazán jártas vendég az ijedség elülte után meg is kérdezte hogy akkor mikor is jövünk vissza az árbócért... Így esett hogy kicsit hosszabb ideig időztünk itt, mint terveztük, ki gondolta volna hogy nem is olyan egyszerű új árbócot meg vitorlákat beszerezni a semmi közepén?!?
És a kapitány valóra válthatta régi álmát, hogy kisrepülőgép-pilóta lehessen, vagyis elkezdhesse a tanfolyamot (egy kis bibivel, mert az oktató csak franciául tudott, Tamás meg spanyolul, de azért valahogy összerakták...:). Egyszer nekem is sikerült be-kibickednem magam egy repülésre, hát meg kell mondjam hogy elbizonytalanodtam – egy korallzátony vajon a viz alatt vagy a magasból a legszebb?!?
A Temehani hegy megmászása után (majdnem egy óra gyaloglás „hegynek felfele” – ez aztán a kardio edzés!) a látvány kárpótolt a másnapi izomlázért! És persze a polinéz konyha erős francia beütéssel... Ha valaki ezen a szigeten jár, feltétlenül látogasson el a Raiatea Lodge Hotel-be (http://www.raiateahotel.com/hotel-raiatea.html), egy igazi oázis a legjobb konyhával és a legbarátságosabb tulajdonossal, Oliverrel, aki a változatosság kedvéért még angolul is beszél! Az első receptet is Tőle kaptam, óriási kedvencem volt, a narancsos kacsamell...
Receptek az óperencián túlról - levelek nővéremnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése