Penrhyn atoll

 

COOK KAPITÁNY NYOMÁBAN-MÁSODIK RÉSZ

Részletek a hajónaplóból,  2011. június-július

avagy “Az elrejtett paradicsom”

Búcsút intvén a Karácsony szigeteknek és a kókuszdióknak, ismét vitorlát bontottunk és célba vettük a Cook szigetekhez tartozó Penrhyn atollt, mely déli irányban 9 fokra fekszik az Egyenlítőtől. Az Egyenlítő átszelése óriási hagyománnyal bír a hajósok körében, a két napig is eltartó ceremónián “fordított napot” rendeznek, azaz a legénység átveszi az irányítást a tisztektől, és kezdődhet a party. A legénység általában két csapatra oszlik, akik már átkeltek az Egyenlítőn (azaz tapasztalt vén tengeri
medvék) illetve akik még nem, és persze ez utóbbi csoport “beavatására” megy ki a játék.
 Az átkelés estéjén meg kell jelenniük a “tengeri bíróság” előtt,- mely Neptun Főistenből és első tisztjéből, Davy Jonesből (=hírhedt kalóz, aki az Egyenlitő közelében süllyedt el hajójával, és állítólag azóta is itt kísért) illetve Amphitrite Hercegnőből (aki a görög Posszeidon isten becses neje) áll - hogy bebizonyítsák, ők is alkalmasak a vén tengeri medve címre. E bíróságot a legmagasabb rangú tisztek testesítik meg és a “bizonyítási eljárás” során különféle érdekes feladat végrehajtására kerül sor, mint például a rothadó szemétben való lubickolás vagy az “igazságszérum”, mely borotvalkozás utáni arcszeszből és csipős szószból áll, hogy csak a legszelídebbeket említsem… Elég az hozzá, hogy 1997-ben egy haditengerészeti hajón annyira eldurvult a móka, hogy a megalázó és kegyetlen szertartásokat betiltották. Akit mélyebben érdekel a téma, böngéssze a világhálót bátran, ahogy én is tettem, hogy felkészüljek e jeles eseményre.

Mivel két utasunk már egyszer átszelte az Egyenlítőt egy luxus óceánjáró fedélzetén így eltekintettünk a bíróság felállításától és maradtunk az italozás résznél – pezsgő eperrel, ahogy illik!
Még szerencse hogy ez a jeles esemény rögtön az indulásunk utáni második napra esett, mert az út többi részében nem nagyon volt okunk az ünneplésre. Ez az irány egyébként is széllel szembeni vitorlázást jelentett, amikor a hullámok szemből érkeznek, megtáncoltatva a hajót, de a viharokkal sajnos nem nagyon számoltunk. Persze tartottuk a kapcsolatot “időjósunkkal” Nick-kel a satelit telefonon keresztül, de hát az óceán közepén ugye amúgy sincs hova elbújni.
Annál nagyobb volt az öröm viszont, mikor megérkeztünk! Penrhyn szigete mely mindössze 9,84 négyzetkilométer a Cook szigetek legnagyobb elsüllyedt vulkánjának tetején található, és 77 kilométernyi korallgyűrű veszi körül. Lakossága max. 200 fő (nekünk 160-at mondtak, de persze nem számoltuk meg) mely két falura oszlik, ebből az egyik Omoka, a mi célállomásunk volt.
Egy (végre) ügyelet-mentes éjszaka után reggel rendes tengerészhez illően próbáltuk elérni az illetékes elvtársakat a VHF rádión hogy bejelentkezzünk, de két óra eredménytelen próbálkozás
után a partraszállás mellett döntöttünk. Pár lépés után az első ember akivel összeakadtunk, épp az illetékes elvtárs volt, azaz a bevándorlási hivatalnok és a vámügyintéző egyben, félmeztelenül, kócosan és mezítláb. Arra a kérdésünkre hogy működik e a rádiója csak annyit válaszolt hogy persze, de már vagy két hete nem kapcsolta be… A mindenféle hivatalos papírok kitöltésétől közös megegyezéssel eltekintettünk, így a belépés is “olcsóbb” volt, de sajnos pecsét nem őrzi ottlétünk nyomát. Arra a kérdésre, hogy bolt van e valamerre (Kiribati élményeimből kiindulva) hirtelen a semmiből előpattant két fess fiatalember és felajánlották hogy két turnusban elvisznek minket a sziget végében található boltba, amiről kiderült, hogy egy Kiribati szigetéről jól ismert konténer!!

Amíg vártuk a második turnust megismerkedtem Tinával, a boltos asszony tini lányával, aki épp pálmalevélből készitett kalapokat (Rito kalap). A gyerekek 16 éves korukban elhagyják a szigetet mert itt nincs gimnázium és valószinűleg soha nem térnek vissza…
Visszafele már sofőrünk is akadt, aki még egy fürt banánnal is megajándékozott minket, majd kérésünkre elvitt a helyi iskolához. Itt nincsenek életkor szerinti osztályok, hiszen nincs is annyi gyerek. Tyronne az iskolaigazgató körbevezetett minket az új épületben, mert a régit tavaly egy hurrikán lerombolta és megmutatta a szamítógépes szobát ahol régi gépekből saját kezűleg rakja össze az asztali számitógépeket. Azóta már mi is küldtünk néhány alkatrészt, fogkeféket, ruhákat a gyerekek nagy örömére. Az iskola email cime: omoka@oyster.net.ck, ha bárki szeretne bármit
küldeni itt felveheti a kapcsolatot Tyronne-val, aki tökéletesen beszél angolul (illetve maori nyelven, ha valakinek az jobban menne….)
Penhryn az egyik legszebb sziget ahol életemben jártam, a hófehér homokos tengerpart és a türkizkék víz, csakúgy mint helyiek vendégszeretete, felejthetetlen élményt nyújtott (persze javaslom Penhryn előtt a Karácsony szigetek útba ejtését, akkor igazán “ütős” a kontraszt)
Szomorú szivvel hagytuk ott újdonsült barátainkat, de várt ránk az ismeretlen - új úticélunk Raiatea,
Társaság szigetek. Így kicsivel naplemente előtt újból vitorlát húztunk és indultunk tovább.