Úton a kenguruk földjére

- részletek a hajónaplóból 2012. március 4- március 14.-

Cirka 1300 tengeri mérföld... Hát ezen is túl vagyunk, átkeltünk az egyik legveszélyesebb és szeszélyesebb részén a Földnek, azaz a Tazmán tengeren, Új Zélandból Ausztráliába hajózva. (Wikipedia: A Tasmán-tenger egy a Csendes-óceánban, Ausztrália és Új-Zéland között található tenger. Nyugatról Ausztrália ás Tasmánia, keletről Új-Zéland, északról pedig a Korall-tenger határolja. Nevét a holland felfedezőről, Abel Janszoon Tasmanról kapta, aki az 1640-es években első európai felfedezőként járt Tasmánián és Új-Zélandon. Ezt követően a brit felfedező, James Cook az 1770-es években és Alejandro Malaspina 1793-ban hajózott a tengeren).

Ezen az úton önként és dalolva passzoltam át kedvenc ügyeletemet (az éjszaka közepe) Zotyának, aki a kaland kedvéért vállalta hogy csatlakozik hozzánk. Az igazat megvallva kicsit begyulladtam, ugyanis ahogy fenn említettem, nincs jó hire ennek a szakasznak, és ahogy indulás előtt kérdezősködtünk, senki, DE SENKI nem tudott semmi biztatót mondani... Jöhetnek hirtelen viharok a semmiből, és mire a radaron észreveszed, már késő csökkenteni a vitorla-felületet.. Pláne éjnek évadján...Szóval ezért is választottam a barátságosabb 8 pm-12 am beosztást és már rögtön első este megdöbbenve tapasztaltam, hogy este 9-kor már az orromig sem láttam, a hold sehol...

A tíz napig tartó úton az átlagos szélerősség 20-25 csomó volt és a max. sebességünk elérte a 10 csomót, de korántsem volt egy kéjutazás...  
Így néz ki egy vihar a radaron:

Persze ahhoz képest amire számitottunk a hiresztelések alapján, mégsem panaszkodhattunk... A kellemetlenségek inkább csak a hullámok oldalba kapásából eredtek, és amikor már napok óta tombol a 25 csomós szél, a hullámok is nagyra nőnek... Kb. olyan mintha egy mosógépben próbálna létezni az ember, alvásról nem is beszélve... Azért sikerült becsempészni egy nagyobb bulit is – Tamás és Zoltán névnap plusz édesapám szülinapja igazán megérdemel egy partit!

Célba érésünk is mélységes professzionalizmust rejtett magában... Mivel nem bírtuk eldönteni a két szóba jövő város közül, hogy melyiket is szeressük jobban (azaz hol lesznek kedvesebbek hozzánk a hivatali közegek...) így egy dél-afrikai rand feldobásának segítségével fej-vagy-írás alapon Brisbane felett Bundaberg győzedelmeskedett (melyről később kiderült hogy a világ segglyuka, és az emberek úgy élnek mintha ők lennének Halloween-város állandó lakói...) Március 14-én partot is értünk Ausztráliában, a kenguruk és koalák földjén! 

Ezúton is köszönjük a részvételt és a horgászatot Vad-Horváth Zoltánnak, továbbá Józsinak és Nellinek a lelkes napi időjárás és egyéb jelentést az iridium telefonra (én csak napi sajtónak hívtam) és persze mindenkinek, aki izgult értünk, utólag bátran mondhatom, gyerekjáték volt. Persze óriási mázlink volt igazából, a 9 napos 20 órás úton egy nagyobb, négy óráig tartó viharba csúsztunk bele csak…. És az pont elég is volt :-(

Az ilyen, több napig tartó vitorlázások alatt van idő felhozni magunkat szakirodalomból, filmekből, sorozatokból és persze RECEPTEKBŐL!

Ime néhány példa a mostani átkelés “menüjéből”: spaghetti húsgombóccal, disznósült sült almával és burgonyával, brokkolikrém leves, csirkés-guacamolés tortilla, vadas gnoccival és még sorolhatnám… Receptért pedig nézzetek vissza holnap!