Isten hozott a fedélzeten!

Előszó az ízutazáshoz Nem törekeszem mesterszakács címre.

Csak gondoltam-gondoltuk a nővéremmel, több szem többet lát, több kéz többet főz és mindenekfelett teljesen másképp! Gondolom jó páran szembesültetek már azzal a helyzettel hogy hiába követtetek pontosan a receptet és ismertétek az elérni kivánt izt (többnyire anyu vagy nagyi recept esetében) és a végén mégis valami totál más izű, szagú és állagú valami jött ki a sütőből?!? Nem mondom hogy ehetetlen, hiszen ez viszonyitás kérdése – hogy például mennyire vagy éhes...:-)

Magamról csak annyit hogy egészen 2009-ig hires konyhakerülő voltam, a hűtőm üresen tátongott, leszámitva egy doboz tejet (reggeli tejeskávé...) és talán egy csomag virsli (jó régóta...) meg pár szem tojás mert hát rántottát mindenki tud csinálni...(feltéve, hogy megtanulta: ha túl hideg olajba üti közvetlenül a tojást, sütéskor úgy leragad, hogy ki kell dobni a serpenyőt...)Illetve mikrohullámú popcorn, na AZ mindig volt. A főzést az egyik legunalmasabb dolognak tartottam az életben, de enni viszont szerettem, igy profikat megszégyenitő tehetségem volt a pizzarendelés és az ebédmeghívások elfogadása terén..Illetve bárhol éltem külföldön, mindig hogy, hogynem olyan éttermekben dolgoztam, ahol a munkavállalónak ingyen kaja jár..Talán ezért sem sikerült megmaradnom a jogi pályán, kárba vesztek a hosszú egyetemi évek. A fordulópont akkor következett, amikor már úgy éreztem, sínen az élet. 

Újra behódoltam régi családi hobbinknak, a vitorlázásnak és 2009-ben szerény célt tűztünk ki magunk elé: ennek következtében másodmagammal elindultam a Föld körbevitorlázására. Mindennapjaink, úticélunk és kalandjaink a www.xta-sea.com oldalon követhetők.
Romantikusan hangzik, igaz?!?  Igen ám, de ebből megélni csak úgy nem lehet, így charterezni kezdtünk. Hosszas tanakodás után magammal arra jutottam, hogy mivel már a kapitányi poszt foglalt, így nem marad más mint a hangzatos „first mate” beosztás, azaz a kapitány utáni első ember..Büszkén kihúztam magam, ez azért nem hangzik rosszul, amíg el nem jutott szőke agyamig hogy ez bizony a főzést is magában foglalja.. 

Hát.... lábon kihordott szívroham...Aztán úgy döntöttem, "ami nem öl meg az megerősít" és bevetettem magam a főzés rejtelmeibe. Mit mondjak, a főzés még mindig nem a kedvencem, de valahogy magam számára is meglepően  velem született érzékkel rendelkezem a konyhai tudományok terén. Legalábbis a vendégeink szerint. (Próbálnának meg mást mondani a szárazföldtől mérföldekre a cápáktól hemzsegő óceán közepén!) Plusz ami eltérő a hagyományos főzéstől, egy hajón elég korlátozott a főzésre és az előkészületekre álló idő és felszerelés (hacsak nem akar az ember tengeri beteg lenni) hiszen a chartereknél a vendégek szórakoztatása és a napi vitorlázás meghatározó szerepet játszik, nem lehet a konyhában bujkálni egész nap. De a különböző országok különböző lehetőséget is rejtenek magukban nyersanyag és fűszerezés terén...

E blog célja gasztro és egyéb élményeim megosztása, receptkülönlegességek, úticélok és helyi étkezési és szórakozási lehetőségek ajánlásával a világ különböző pontjairól. Nővérem pedig utánajár, hogy a különböző nemzetek eledeleinek hozzávalóit hol és mennyiért lehet otthon beszerezni és vajon magyar (nem hullámzó) konyhában milyen sikerrel lehet az izlelőbimbókat kényeztetni. Hozzászólásaitokat várjuk, sőt esetleges továbbfejlesztéseket, receptötleteket is szivesen fogadunk!!! (Tenerifén találkoztam egy magyar étteremben a „lecsós polip” ételkülönlegességgel ...well....eleink biztosan gyorsan a nyereg alá rejtették volna!) 

A receptekről elöljáróban csak annyit hogy semmilyen különleges szakértelmet illetve eszközt nem igényelnek – a hajó konyhaszekrényei nem óriásiak, például nincs többféle lábasom se..És a hozzávalók lemérése „bögre” rendszerben történik – az összes recept egyféle mérőedény használatával elkészithető, igy mosogatni is kevesebbet kell! (1 bögre durván 250 ml)

Egyszóval: Igenis, VAN REMÉNY! Ha nekem sikerült...

Sára