Avagy a gyűrű nyomában ..
Egy remek kis sztorizós este és a bőséges (házi készitésű jogurt, nyammmm!) reggeli elfogyasztása után fájó szívvel intettünk búcsút Panni néninek, Nelson városának és ezzel a déli szigetnek is – következő állomásunk a 145km-re található Picton város volt, ahonnan (néhány konténernyi tehén társaságában) komppal keltünk át a többnyire viharos Cook-szoroson az északi szigeten található fővárosba, Wellingtonba (központi fekvése miatt 1865-ben vette át ezt a szerepet Aucklandtól). A pár órás út alatt a bátrabbak beülhetnek egy filmre a komp gyomrában található moziba, de mi inkább a „tetőteraszt” választottuk – legalábbis egy ideig, amig le nem vitte a fejünket a szél és kénytelenek voltunk az üvegfal mögött menedéket keresni... De a látvány lélegzetelállitó – mögöttünk a déli, előttünk az északi sziget partjai és közben vidám delfinek játszadoznak a komp által kavart óriáshullámokban..
A fővárosba érve gyorsan kerestünk egy szállodát, leparkoltuk a kocsit és gyalog indultunk a felfedezőtúrára. A San Francisco-hoz hasonlitó dombokkal övezett város (is) megér egy misét – az élénk művészeti és éjszakai élet, a „shopping”, kiállítások és koncertek hegye-halma teszi az ország eseményeinek központjába, de mégis számunkra a tengerparti naplemente volt a csúcs. Figyelem, ez a fotó semmilyen photoshop hatás alatt nem áll!
Este az éjszakai élet központjának számitó Cuba Street-et „bar hoppingoltuk” végig, majd még úri időben tértünk nyugóvóra hiszen másnap hosszú nap állt előttünk – a Taupo tó és a Tongariro Nemzeti Park bebarangolása ahol Új-Zéland legnagyobb vulkánjai a Tongariro, a Ngauruhoe és a Ruapeu találhatók.
A Taupói tóból ered az ország leghosszabb folyója (425km!), a Waikato, mely a Huka vizeséseken zúg keresztül. A 9-méteres vízesésen másodpercenként 200,000 liter víz áramlik át, mely igencsak veszélyes örvényeket képes kreálni a víz alatt, így csak szervezett programokon vegyünk részt, a csukafejes nem biztos hogy kifizetődő, bár ha túléljük, ripsz ropsz Aucklandban találhatjuk magunkat. Mi sajna nem próbáltuk ki a jetmotoros hajózást a zuhatagon vagy a bungee jumpingot a vízesés felett, (mindig csak a rohanás!) csak végigsétáltunk a Huka Falls Walkaway ösvényen, de a látány mindenért kárpótolt! A Taupo várostól nemmessze található a Craters of the Moon park (azaz a Hold kráterei), ahol a még
mindig aktiv vulkánikus tevékenységek eredményeképp gőzölgő (és nem éppen rózsaillatú) kráterek és fortyogó medencék közt barangolhatunk.
és alig várjuk hogy Rotoruába érjünk – ami végül enyhe csalódást okozott... Mivel ez a város az ország első számú turisztikai központja, igy mindennek borsosan megkérik az árát és a buszokról tömegesen áramló turisták plusz a mindent átható kénszag elvette a kedvünk attól hogy hosszan időzzünk itt. Azért nem hagytuk ki a Government Gardenst, ahol tisztes hölgyek és öregurak a profin kialakított pályákon, hófehér mezben hódoltak a „golyózás” szenvedélyének.
A népszerű „Bűz elűz” szlogen alapján gyorsan hajtottunk is tovább egészen Hamilton városáig - külön kérésemre – ugyanis itt található a Victoria streeten Riff Raff, a Rocky Horror Picture Show púpos alakjának (átváltozás utáni) bronz-szobra. Igen, fanatikus rajongónak kell lenni hogy átérezzük a röpke kitérő lényegét (mondanom se kell hogy a többiek ki se szálltak a kocsiból) de én azért eljártam pár lépést az Időkizökkentő (Time Wrap) táncból a kamera kedvéért...”It’s just a..... jump to the left” 
A közel 3000km-es túránk végefele közeledvén még két „feladat” állt előttünk – megnézni egy Kivi madarat élőben illetve csónakázni egyet a darázsférgekkel teli Waitomo barlangban (www.waitomo.com). Az első küldetést viszonylag könnyen végrehajtottuk (mivel igencsak védett fajról van szó igy nem sok példány fordul elő a szabadban) – Auckland felé betértünk egy kis útszéli madárparkba az Otorohanga Kiwi House-ba (www.kiwihouse.or.nz), melyről később kiderült hogy a számos kiviházak közül ez a legnépszerűbb hiszen a Waitomo barlang közvetlen közelében található (ügyes üzleti fogás, de mivel a bevételt a kivik megmentésére forditják ezért lelkesen fizettük a beugrót). Tehát nem, a következő recept nem kiwiből készül!A második küldetés sajnos a két napja tartó nagy esőzések miatt kudarcba fulladt, a barlangban
megemelkedett a vizszint igy lefújták az aznapi túrát pedig mi a legkalandosabb kalandtúrára fizettünk be... Legnagyobb sajnálatunkra még az sem tartalmazta az áradást, pedig utolsó napunk révén minden erővel próbáltuk meggyőzni őket arról hogy mi aztán semmitől se félünk és léééééggyyysssziiiiiiii engedjetek beeeee.... De a szervezők igazi maori harcosok módjára ellenálltak igy kénytelenek voltunk elkullogni és szakadó esőben visszavezetni Aucklandig.
Nekem még korábban volt alkalmam megcsodálni ezeket a furcsa lényeget egy barlangban – a parázsférgek tulajdonképpen a tűzlegyek lárvái melyek mint a Tejút csillagai világitanak a sötétben igy csalogatva hálójukba áldozatukat. Minél éhesebben annál fényesebben ragyognak – nem bizva semmit a véletlenre.
Ezzel a nappal ért véget 8-napos szárazföldi felfedező túránk a csodálatos Új-Zélandon, de ne aggódjatok, a kalandjaink még nem értek véget Középföldén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése