Igen, talán ekkor kezdődött a nagy szerelem köztem és a Halloween-ünnep között...
Első komolyabb találkozásunk 1993-ban történt, amikor nővérem elcipelt Tim Burton Karácsonyi Lidércnyomás c. animációs filmjére. A mindenféle furcsa lények, vámpírok és vérfarkasok iránti vonzódásom addigra már kialakult (nem, nem a tini vámpírokra és Twilight féleségekre gondolok, hanem pl. Anne Rice Lestat a vámpír c. regényére..) de a moziban már az első perctől kezdve pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről... Nem hiába, az Oscar és Golden Globe dijra is jelölt musicalfilm korát meghaladó remekmű, a mai napig. Ismertető itt olvasható!
Mivel nálunk akkor még semmi hagyománya nem volt, így az első „igazi” Halloween-t 2001-ben éltem át, Floridában. Jó előre összevásároltam mindenféle töklámpás alakú kacatot, műpókhálót, denevért, gumipókot, cukorkát és bevetettem magam a kanapéra hogy elmerüljek a tévéből napok óta ömlő maraton-horrorfilmek világába. Mivel másnap reggel meló volt, sajna bulizásról szó se lehetett a szomszéd gyerkőcök legnagyobb örömére, akik egymás után csoki és cukorkaeső reményében buzgón nyomták a csengőt.
Az ünnep őse a pogány kelta boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe, a samhain volt, mely egy kelta halálisten, a druidák istenének kultuszában gyökerezik – hitük szerint a szellemek (leginkább a gonoszak) erre a napra kaptak „eltávot” a pokolból hogy az élők világában tiszteletüket tegyék. Halloween jelképe a töklámpás a legenda szerint nevét egy ír, Jack O’Lantern nevű részeges kovácsról kapta, aki még életében furfangos módon átverte az ördögöt – így mikor meghalt alkoholizmusa miatt a mennyekbe nem nyert felvételt, de mivel az ördög is haragudott rá, a pokol kapui is zárva maradtak előtte... Hosszú kérlelés után az ördög dobott neki egy izzó parazsat hogy annak segítségével találjon utat az élők világába, melyet Jack kivájt takarmányrépa belsejébe téve lámpásként használt. A lámpagyújtás tehát elvileg segít szegény tévelygő lelkeknek megtalálni a helyes utat, ezért tették minden kapuba. Az amcsikhoz érve a sztoriban szereplő takarmányrépa sütőtökké változott és azóta minden évben bőszen farigcsálják a szebbnél szebb lámpásokat. A kereszténység elterjedésével aztán az ünnep úgy járt, mint általában a pogány rítusok: keresztények számára elfogadható ünneppé tették a pápák, így előbb a minden szentek, majd később a halottak napjával került egy kalap alá.Bár tököt még nem farigcsáltam, de igyekszem a körülményeimhez képest méltó módon ünnepelni a Halloweent (és nem nagyon kiakadni, ha nem jutok el a buliba mert épp az óceán közepén ücsörgök vagy mint mikor akkorák voltak a hullámok Costa Rica partjainál, hogy csak komoly sérülések árán bírtunk volna partot érni a gumicsónakkal). Szóval mindig tartok töklámpást (igaz porcelán), gumipókot, műpókhálót, véres kezet meg ilyesmiket a fedélzeten és valami édességgel is készülök, idén pl. egy igen izgalmas receptet találtam, íme:
Tökpürés csokigolyók
Hozzávalók:
- ¼ bögre tök-püré
- 6 evőkanál kókusz vaj megolvasztva (nem olaj!)
- 2 evőkanál juharfa-szirup
- ¼ kiskanál vanilia aroma
- 1/8 kiskanál fahéj
- egy csipet só
Minden hozzávaló legyen szobahőmérsékletű! Egy nagyobb tálban keverd össze az első hat hozzávalót és keverd addig amíg teljesen sima nem lesz. Tedd min. fél órára a hűtőbe amíg olyan állapotba kerül, hogy golyócskákat lehet belőle formázni. Egyesével merítsd a golyókat megolvasztott csokiba és azonnal tedd be őket a fagyasztóba.Hűtőben/fagyasztóban három napig tárolhatók.
A recept megvalósításában ismét nagy segítségemre volt kedves barátnőm, Jordanka, aki vállalta, hogy kedvetekért „idő előtt” megcsinálja a golyócskákat. Örök hála és imádat, Dancsi!!
.JPG)
